6.Megdöbbentő információ

   Egyszerű és nagyszerű....
   Az ember azt gondolná, ha két fiatal találkozik, és kölcsönös közöttük a szimpátia, elmennek randevúzni, szerelmesek lesznek, és boldogan élnek. Mert ez a szerelem. De mi van akkor, ha a szerelem előbb van, mint az ismerkedés. Így volt ez most is, csak kicsit bonolultabb, természetfelettibb verzióban.
   - Lori?! Figyelsz te rám?! - ez volt Harry reakciója tíz perc után, mikor visszajött Lori - Nem mondtál semmit, mióta visszajöttél, csak néztél,  mint amikor az ember... nem is tudom... megzakkant!
   - Bocsi, csak... Azt hiszem tényleg megzakkantam...
   - Beszélsz már hülyeségeket!!! Tudod, hogy ezt nem gondoltam komolyan.
   - De én igen.
   - Na mesélj!
   - Mit ? hiszen nem csináltam semmit és ne nézz így rám.
   - Tudom, hogy van valami, ne is mond, hogy nincs mivel ekkora korunk óta a legjobb barátok vagyunk.
   Itt Harry a földtől kb. 1 méterre tartotta a kezét, illusztrálva egykori méretüket.
   - Na jó. Voltál már szerelmes? Mindegy is. Azt hiszem én az vagyok, vagyis nem tudom, mivel még nem voltam az, de ha nem ez a szerelem akkor mi ?!
   - Először is. Honnan veszed, hogy már voltam szerelmes, aztán meg lassabban beszélj, mert ezt is csak úgy értettem, hogy lefordítottam, magyarra a hadar nyelvedből.
   - Ha-ha ... Szakadok...
   - Jól van na. Ki a szerencsés? Talán ismerem?
   - Nem!!! És tudod mi a legrosszabb. Az, hogy én sem ismerem. De az biztos, hogy istenien csókol...
   - Hé!!!! Már smároltatok is, de nem is ismered. Az még hagyján, de nekem se mutattad be. Egyáltalán, hogy hívják?
   - Ő... Matt!
   - Az már jó. Legalább tudjuk a nevét. Hol is találkoztatok?
   - A Piramisban...
   - Aha! Már értem. Valami hülye fószer drogot adott neked mi?!
   - Harry!!! Neked teljesen elmentek otthonról? Tudod, hogy sosem csinálnék ilyet.
   - Jó, bocsi, igazad van. Ez csak egy tipp volt. De tudod mit? Szerintem holnapra el is fogod felejteni. Most pedig haza viszlek, hogy kialudd magad.
   - Igenis kapitány!
   - Látom már jobban vagy. - előre is örült Harry, mivel valószínűleg nem hallotta ki, Lori szavaiból azt a bizonyos szarkazmust.
   - Ja, igen! Kössz, hogy szólsz.
   - Hát, úgy látom tőled mára már elmentek otthonról, úgy hogy legalább téged haza viszlek.
   Röpke tíz perc múlva, - ami Lorinak egy napba telt- haza is értek. Arra már nem is emlékezett, hogy ment föl a szobájába, csak azt tudta, hogy róla fog álmodni. Láss csodát! Így is lett. Ha azt alvásnak lehet nevezni. Hajnali egy körül is éppen felriadt és először azt hite, valaki áll az ablakában. Felkapcsolta az éjjeli szekrényén álló kis kék lámát, de mire vissza nézett nem volt ott senki.
   - Asszem kicsit sok alkonyatot néztem... - gondolkozott fél álomban Lori. Majd egy  mozdulattal lekapcsolta a lámpát és már vissza is zuhant az ágyába.

*

   Hajnali egy körül járt. Lukas mégis - ami egy 16 éves tinédzserre nem jellemző- egy ismeretlen ház tetején gubbasztott. Teljes nevén Lukas Christopher Metthew Adkins. Hát igen, ez sem jellemző egy XXI. század béli tinire, hogy ilyen hosszú neve van. Csak, hogy ő nem volt átlagos, hanem a boszorkányos, varázslók, tündérek, démonok, manók és koboldok, és megannyi csodás lény világának hercege.