3.Piramisban

    Lori nem is hitt a szemének mikor megérkeztek. Persze már látta a Piramist, de az nappal volt. Már kezdett elgondolkozni, hogy ez biztos az az épület e egyáltalán.Ki volt világítva az egész, minden pompázott a fényekben. Tele volt villogó hirdető táblákkal, hogy mikor éppen, melyik DJ fog fellépni.
   -Huh....
   -Mi  a baj?-mintha egy kis remény látszott volna megcsillanni Harry arcán.
   -Semmi, csak nem hiszem el, hogy nélkülem eljöttél ide.
   -Csak egyszer volt... Vagy kétszer...-a végét persze már úgy mondta, hogy Lorinak esélye sem lett volna azt meghallania.
   -Hát akkor? Mire várunk még? Mutasd az utat!
   Mikor beléptek, Lori úgy érezte, megvakult. Csak a félhomálytól, vagy a néha bevillanó fényektől-e azt nem tudta. Még sosem járt diszkóba. Lenyűgöző volt számára, hogy ennyi ember egy helyen táncol, bulizik, és csak jól érzi magát.
   -Iszunk valamit?-kérdezte Harry.
   -Persze. Meghívsz?
   -Olyan vagy mint ha a húgom lennél. Még a pénztárcámat is kifosztod!
   Ezt nem mutatta ki Lori, vagy legalábbis próbálta nem ki mutatni, de azért elég rosszul esett neki. Hiszen Harry sportolt, jó tanuló volt és jóképű. Mi kell ennél több. De ezt Lori mindig titkolta, mert attól félt, ami ebből is látszott, hogy Harry nem így érez iránta. Így hát csak próbált a legjobb barátja lenni, ha ez nagy fájdalmakat is okozott neki, úgy volt vele, addig is legalább vele van.
   -Hé! A jegyeket önként fizetted te:)
   -Na jó! Gyere! Meghívlak.
   Már vagy fél órája ott voltak, hanem több és Lori kezdte szét unni az agyát. Azon gondolkozott legközelebb is eljöhetnének ide, de minek, hogyha úgy sem történik semmi, még táncolni se táncolnak. Úgy gondolta, jó ez a hely, de mégis van benne valami.... Valami, ami azt súgja valaki veszélyben van... Valami rossz fog történni. Talán igaza is volt? Hiszen ekkor egy fura, rózsaszín hajú, citromsárga körmű és erősen kölni szagú  fiú tűnt fel a tánc téren, amit Lori unalmában bámult. Ez ezen a helyen még csak nem is lett volna szokatlan, azonban ugyanakkor egy gyönyörű lány is megjelent, mintha a kifutóról jött volna éppen. Fekete, hosszú haj, fehér bőr és mindez egy tündöklő arcon, amin volt valami hátsó szándék. Lori körülnézett, de úgy tűnt csak ő találja különösnek ezt az egészet.
   Meglátott egy ugyanolyan fiút követni, mint előbb a lány. Akár testvérek is lehettek. Elkezdték a fura pasit a raktár felé szorítani és közben úgy tettek, mintha belelendültek volna a táncolásba. Az raktár ajtóra az volt kiírva, hogy idegeneknek tilos. De valami megcsillant a lány csizmájában. Talán egy kristály díszítette csak a csizmáját, de nem... Lori egy kést vélt benne felfedezni. Ekkor esett le neki mi fog történni. Mutogatott Harrynek összevissza, hogy nézze, nézze már mit csinálnak szerencsétlen fiúval, de hiába..nem látott semmi különöset. Végül csak azt mondta neki gyorsan hívja a rendőrséget. Ő ezzel elrohant, hogy valahogy megakadályozza a gyilkossági kísérletet.
   -Már csak nem őrültem meg... -vélekedett magában Lori.-Hogy lehet, hogy Harry nem vette észre? Biztos, hogy jól látta, bárcsak ne látta volna.
De igen és tudta hogy tennie kell valamit. Nem volt idő gondolkodni csak berontott a raktárba. erre minden szem rászegeződött. Csak álltak, mint a szobrok, de volt egy negyedik ember is rajta kívül a raktárban. Szőke haja volt, mint az övé és hasonló kék szeme. A haja emellett hosszúra volt hagyva és belelógott a szemébe. Bőre is fehér volt.
   -Mint egy angyal.-gondolta magában Lori.
   Úgy tűnt, mintha az alakok próbálták volna elhitetni vele, hogy nem is állnak ott. Pedig ott álltak, életveszélyes fegyverekkel a kezükben és a rózsaszín hajú fiú pedig csak a földön kuporodott.
   -Ugye nem akarjátok megölni?!- kérdezte szinte hisztérikusan Lori
   Ezt döbbent néma csend fogadta. Végül a szöszi csávó megszólalt.
   -Te látsz minket...?
  -Miért ne látnálak titeket...  Mi ez az egész... Engedjétek már el szerencsétlen!
  -Ha elengednénk, te meghalnál!- mondta lenézően a lány.
  -Jajj, ugyan Meretith. Ne légy nevetséges.-vélekedett a fekete hajú fiú.
  -Szerintem nyírjuk ki ezt, aztán vigyük Hugóhoz. Ő majd kitörli az emlékeit.
  -Matt, ne szórakozzunk. Végezzünk vele is és akkor semmi gondunk nem lesz senkivel.
  -Meretith!!! Azon nem is gondolkoztál, hogyan lehetséges, hogy lát minket. Ezt nem kéne ennyiben hagyni.
  -Brrr... Jó nekem aztán mindegy.-mondta a Meredithnek nevezett lány.-De akkor legalább ezt meg kell tennem.
  Elindult Lori felé, féloldalú mosolyával. Ennyi... Ekkor megszakadt a kép csak sikítást hallott, ami valószínűleg a furcsa fiútól származott. A feje pedig elkezdett sajogni és végül lecsukta a szemeit.

2.Sikeres terv

   -Vedd már föl azt a rohadt telefont!-dühöngött Lori úgy mint egész délelőtt, miközben Harryt próbálta hívni.
   Végül ráhagyta és úgy döntött holnap is lesz nap.
   Egy óra elteltével kb. olyan 19:00 körül csörög a telefonja.
   -Te jó Isten Lori ! Valami baj van? Huszonháromszor hívtál?!
   -Jaj, de jó hogy felvetted! El akarok menni a Piramisba és úgy gondoltam te is velem jössz.
   -Anyukád elengedett végre! Tök jó, hidd el tetszeni fog...
   -Te már voltál nélkülem?!
   -Bocsi...? De várj csak nem is ez a lényeg. Hogy lehet, hogy anyukád egyáltalán elengedett.
Találkoztam vele délután, mikor anya elküldött salátaöntetért. akkor azt mondta bezárkóztál a szobádba, mert nem akart téged elvinni piknikezni.
   -Hát ő izé... szóval...
   -Nem is engedett el, ugye ?
   -Nem hát..., de attól még elmehetünk! Sőt valószínűleg úgy is bemegy a kórháza, mert szívesebben van a betegeivel, mint velem.
   -Tudod, hogy ez nem igaz. De megfizetik amit csinál. Nem is kicsit.
   -De komoly lett hirtelen valaki. Akkor fél óra múlva várlak. Gyere autóval!
   Ezzel lecsapta a telefont és rohant is valami ruhát keresni, ami megfelelő egy diszkóba.
   Miután felpróbálta fél ruhás szekrényét, amit meg kell hagyni, nem kicsi, végül a szokásos farmer és póló mellett döntött. Nem szokott kiöltözni, de nem is hord mindig farmert.
   Aztán megszólalt a csöngő és Lori azt hitte vége, de nem... Hiszen úgy volt, hogy anyukája itthon marad és persze Harrynek nem ezt mondta. Ez teljesen kiment a fejéből. Ennek ellenére nem jött föl a lépcsőn senki kiabálva, hogy örök életedre szobafogság Loretta Jonas! Végül kilesett a folyosón és csönd volt, csupán valaki egyre jobban verte a csöngőt. Lesietett a konyhába, senki... Benézett a nappaliba és egy levél volt az asztalon, ráírva, hogy Lori. Kinyitotta és kiderült, hogy az anyukája írta:
  
 Remélem hamar megbékélsz kicsim... Be kellett mennem a kórházba, pedig hidd el nem így terveztem. Van vacsi a hűtőbe, nyugodtan hívd el Harryt is. Nem várj hamar...
                                                   Puszil: Anyu


   Ekkor már csoda, hogy a csengő még e helyén volt. Lori ekkor kapott csak észbe és elindult, hogy beengedj vendégét, aki bizonyára Harry volt.
   -Azt mondtad jöjjek érted! Már azt hittem, hogy elindultál nélkülem bajba kerülni.
   -Jajj ne izélj már! Csak anya írt egy levelet, hogy be kellett mennie a kórházba és azért ez kicsit szarul esett, hogy már megint itt hagyott.
   -De hát számítottál rá, nem igaz?
   -De, de persze. Hát akkor indulhatunk ?-próbálta gyorsan a szót terelni.
   -Aha... Figyelj biztos jó ötlet ez?
   -Hát igazad van.
   -Komolyan?
   -Inkább nézzük a tévébe a nickelodeon csatornát. Azon mindig megy valami jó kis animációs mese. Mondjuk Tündéri...
   -Gyere gyorsan. Már kinyitott a Piramis és nem akarok sokat állni a sorban, hogy bejussak.
   Igen, elérte a célját. Irány bulizni!!!

1.Beautiful

   Már majdnem tíz óra volt...  A lámpák rég kigyulladtak az utcán és csöndbe burkolózott az egész kertváros. Csak egy házba égett a villany. Ez Jessi Mayer háza volt. Ő élt ebben a hatalmas házban egyedül, egyetlen lányával, Lorival. Jessi éppen dolgozott, mint általában, csak Lori volt otthon legjobb barátjával, Harryvel.
   Lori gyönyörű lány volt... Szeme mint a tiszta kék ég és szőke haja volt. Arca mint egy kisbabáké, oly puha és oly fehér, sértetlen. Sosem értette miért hiszik azt, hogy szép, saját bevallása szerint, ő nem tartozott a szépek közé... Harry igen jó képű volt, bár ő ezt mindig tagadta. Nem volt felvágós annak ellenére, hogy az iskola focicsapatának kapitánya. Olyan volt számára Lori, mintha a húga lenne és legszívesebben minden percét vele töltené, de ennél többet nem érzett iránta. Legalábbis ekkor még így gondolta. 
   Igen, ilyen is létezik.. Fiú-lány barátság. A gond csak az, hogy ez egyiküknek nagyon fáj.
   -Jajj, Harry ne már! Tudom, hogy te is meg akarod nézne az Ezt éld túl!-t... Ne csináld már.
   -Meg is nézném, de máskor is az lett a vége mikor veled néztem horrort, hogy elaludtál rajta és anyukád arra jött haza, hogy álmodban sikoltozol ...
   -Az már régen volt. Azóta fel nőttem ám !
   -Múlt hónapban volt!- ekkor már Harry alig bírta, hogy ne szakadjon meg a nevetéstől. Mindig is viccesnek találta, mikor Lori minden áron el akar érni valamit. Bár ez az esetek zömében sikerült is neki.
   -Na jó, akkor kénytelen leszek Tündéri keresztszülőket nézni !
   -Mi is a címe, annak a horrornak? Tök nyolc, nézzük azt!
   Harry utálta a Tündéri keresztszülőket, mert mikor kisebb volt és a nagymamája vigyázott rá, folyton ezt kellett néznie ismeretlen okokból. Lori még egy részt sem látott belőle, de biztosra vette, hogy szörnyű lehet, mikor egy csettintésre valóra válik, minden amit akar. A valóságban legalább, használhatta hozzá a száját, ami azt illeti ezt nagyon szerette.
  Mikor másnap reggel Lori felébredt a szobájában volt. Bordó fal, hozzá illő függöny és gyönyörű virágokkal teli erkély. A tiszta hófehér bútorokról nem is beszélve. Ekkor valaki kopogtat az ajtón, amin egy One Diraction-ös poszter díszelgett.
   -Szia kincsem.-ő volt Jessi, Lori mamája.
  -Jó reggelt! Harry mikor ment el ?
  -Pontosan nem tudom ... Mikor haza értem te már az ágyadban aludtál és csak egy levél volt melletted, ami Harry írt. Állítólag már éjfélkor elment. Azt üzeni ,most csöndben aludtál ...
  -Mikor értél haza?-próbálta a szót terelni, mivel a tegnap estéből semmire nem emlékezett.
  -Hajnali három körül... de most már legalább miénk az egész hétvége!
  -Elmegyünk végre piknikezni a vízeséshez?- Lori amióta az eszét tudja arra vár, hogy anyja elvigye oda, mert állítólag az apjának is az volt a kedvenc helye. Bár ő még sosem járt ott, tudta, hogy sok minden vár még rá azon a helyen.
  -Nem akarsz inkább Harryvel teniszezni menni? Múltkor is nagyon élveztétek.
   És igen. Jessi nem szívesen gondolt arra a helyre, egyrészt azért, mert ott vesztette el férjét, másrészt pedig azért, mert túl sok begyógyultnak hitt sebet tépne fel. Ezt persze lányának sose mondta.
  -Miért? Miért, nem viszel el engem oda soha?
  -Kicsim csak egyszerűen ez most nem ideális.
  -Mint mindig! -Lori eléggé hirtelen haragú volt, bár egy perc múlva mindig lenyugodott. Ez azonban most nem az ilyen esetek közé tartozott. Maga sem tudta miért lett hirtelen ennyire dühös ezen.
   Kiráncigálta anyját az ajtón és visszazárkózott a szobájába. Egész nap ott rajzolgatott, gondolkozott, zenét hallgatott és... kigondolta a megfelelő tervet, arra hogyan tud az éjszaka kellős közepén kiszökni a házból és elszökni a Piramisba, ami egy ismert szórakozó hely volt. Már betöltötte, éppen idén a tizenhatot, ennek ellenére anyja még mindig nem engedte el, még Harryvel sem. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy beszéli rá barátját, hogy jöjjön vele. Végül amellett döntött, hogy a Tündéri kersztszülőkből egy pár részt megnézhetne végre.
     

Magamról ennyit, nem többet

  Igazából magamról nem tudok semmi érdekeset mondani, csupán annyit, hogy szeretném megmutatni mire vagyok képes és hogy van fantáziám...