2.Sikeres terv

   -Vedd már föl azt a rohadt telefont!-dühöngött Lori úgy mint egész délelőtt, miközben Harryt próbálta hívni.
   Végül ráhagyta és úgy döntött holnap is lesz nap.
   Egy óra elteltével kb. olyan 19:00 körül csörög a telefonja.
   -Te jó Isten Lori ! Valami baj van? Huszonháromszor hívtál?!
   -Jaj, de jó hogy felvetted! El akarok menni a Piramisba és úgy gondoltam te is velem jössz.
   -Anyukád elengedett végre! Tök jó, hidd el tetszeni fog...
   -Te már voltál nélkülem?!
   -Bocsi...? De várj csak nem is ez a lényeg. Hogy lehet, hogy anyukád egyáltalán elengedett.
Találkoztam vele délután, mikor anya elküldött salátaöntetért. akkor azt mondta bezárkóztál a szobádba, mert nem akart téged elvinni piknikezni.
   -Hát ő izé... szóval...
   -Nem is engedett el, ugye ?
   -Nem hát..., de attól még elmehetünk! Sőt valószínűleg úgy is bemegy a kórháza, mert szívesebben van a betegeivel, mint velem.
   -Tudod, hogy ez nem igaz. De megfizetik amit csinál. Nem is kicsit.
   -De komoly lett hirtelen valaki. Akkor fél óra múlva várlak. Gyere autóval!
   Ezzel lecsapta a telefont és rohant is valami ruhát keresni, ami megfelelő egy diszkóba.
   Miután felpróbálta fél ruhás szekrényét, amit meg kell hagyni, nem kicsi, végül a szokásos farmer és póló mellett döntött. Nem szokott kiöltözni, de nem is hord mindig farmert.
   Aztán megszólalt a csöngő és Lori azt hitte vége, de nem... Hiszen úgy volt, hogy anyukája itthon marad és persze Harrynek nem ezt mondta. Ez teljesen kiment a fejéből. Ennek ellenére nem jött föl a lépcsőn senki kiabálva, hogy örök életedre szobafogság Loretta Jonas! Végül kilesett a folyosón és csönd volt, csupán valaki egyre jobban verte a csöngőt. Lesietett a konyhába, senki... Benézett a nappaliba és egy levél volt az asztalon, ráírva, hogy Lori. Kinyitotta és kiderült, hogy az anyukája írta:
  
 Remélem hamar megbékélsz kicsim... Be kellett mennem a kórházba, pedig hidd el nem így terveztem. Van vacsi a hűtőbe, nyugodtan hívd el Harryt is. Nem várj hamar...
                                                   Puszil: Anyu


   Ekkor már csoda, hogy a csengő még e helyén volt. Lori ekkor kapott csak észbe és elindult, hogy beengedj vendégét, aki bizonyára Harry volt.
   -Azt mondtad jöjjek érted! Már azt hittem, hogy elindultál nélkülem bajba kerülni.
   -Jajj ne izélj már! Csak anya írt egy levelet, hogy be kellett mennie a kórházba és azért ez kicsit szarul esett, hogy már megint itt hagyott.
   -De hát számítottál rá, nem igaz?
   -De, de persze. Hát akkor indulhatunk ?-próbálta gyorsan a szót terelni.
   -Aha... Figyelj biztos jó ötlet ez?
   -Hát igazad van.
   -Komolyan?
   -Inkább nézzük a tévébe a nickelodeon csatornát. Azon mindig megy valami jó kis animációs mese. Mondjuk Tündéri...
   -Gyere gyorsan. Már kinyitott a Piramis és nem akarok sokat állni a sorban, hogy bejussak.
   Igen, elérte a célját. Irány bulizni!!!